Előkészületek

A 2012 májusában megjelent Fedora 17 telepítését fogom bemutatni, a kezdeti beállításokra és általában a linuxszal ismerkedőket érintő problémákra részletesebben kitérve.

A Fedoráról egy korábbi cikkben írtam, akit érdekel ott olvashat több népszerű disztróról is röviden. Jelenlegi Fedora 16 rendszerem (kvázi) kifogástalanul működik Gnome Shell-el, lehetőség van a frissítésre, akkor miért is a friss telepítés? A fájlrendszert némileg átrendezték, a partíciókat is variálnám kicsit, és így megszabadulok egy tucat felesleges csomagtól, visszamaradt beállítástól is. Ezek kitakarítására van program és lehet manuálisan is törölni természetesen, de a friss telepítés gyorsabb, szebb, megnyugtatóbb, stb. -akkor is, ha a tesztek esetleg nem ezt mutatnák :)
A beállítások átvitele is csak percekig tart, elrontani nem lehet, essünk is neki!

Első lépésként töltsük le a nekünk megfelelő lemezképet. 

• Fedora 20 Desktop változatFedora (alapértelmezett)

1. 32 bit (922 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (953 Mbyte ISO lemezkép)

• Fedora 20 KDE Spin

1. 32 bit (896 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (928 Mbyte ISO lemezkép)

• Fedora 20 LXDE Spin

1. 32 bit (598 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (633 Mbyte ISO lemezkép)

• Fedora 20 Xfce Spin

1. 32 bit (614 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (648 Mbyte ISO lemezkép)

• Fedora 20 MATE-Compiz Spin

1. 32 bit (715 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (750 Mbyte ISO lemezkép)

• Fedora 20 SoaS Spin

1. 32 bit (633 Mbyte ISO lemezkép)
2. 64 bit (668 Mbyte ISO lemezkép)

Az alapértelmezett letöltési oldalon Gnome, KDE, LXDE és XFCE változatokat találunk, aki több letöltési lehetőséget szeretne (pl. torrent) az választhat innen. Live CD mellett itt már telepítő DVD-t is találunk. Előbbit kipróbálhatjuk telepítés nélkül, míg a DVD jóval több programot tartalmaz. Ezen túl nincs sok jelentősége a választásunknak, hiszen a programok többsége "pár klikkre" van csak. Ajánlott a 64 bites, ha gépünk alkalmas a kihasználására, bár a 32 bitessel sem lesz gondunk akkor sem, ha több, mint 4 GB ramunk van: a linuxok 32 bites változata ún. PAE kernelre épül.

Ha régi (kb. 7-8+ éves) gépen valamiért nem indul a telepítő, akkor ez lehet a ludas, érdemes utánajárni, és nem PAE kernelre épülő változatot kipróbálni.

A letöltött .iso fájlt vagy kiírjuk CD-re/DVD-re vagy egy bootolható pendrájvot készítünk. CD írásra nem térnék ki, bootolható pendrájvról korábbi cikkben, az oldal alján esett szó, az Universal USB Installer, vagy az XBoot ajánlott, egyszerűen kezelhetőek. Fórumban felmerült, hogy legyen kicsit részletesebb a Windows-ról USB-re telepítés, ezen ne múljon!
Az XBoot-ról a fentebb linkelt cikkben volt elég infó, ráadásul most csak egy disztrót telepítünk, így az Universal USB Installer és egy 2+ GB-os pendrájv tökéletes lesz.

Első lépésben töltsük le a legfrissebbet, elindításkor rendszergazdai jogokat kér -ez Windowsnál csak egy kattintás, mehetünk tovább. Ezután a szokásos liszenszfeltételek elfogadása jön (nem vállalnak garanciát bla-bla és egyéb hasznos dolgok), majd egy egyszerű ablakot kapunk.

Faék egyszerűségű felület, bootolható Pendrive linux :)

A legördülő listákból válasszuk ki a letöltött .iso-nak megfelelően a Fedora 17 64 vagy 32 bites verziót: ha az .iso egy mappában van a programmal, akkor megtalálja egyedül :) Ha máshová mentettük, a browse-re kattintva be kell tallóznunk.

A kiadás napján nem volt Fedora 17 a disztrók között, mire megjelenik a cikk, már biztosan benne lesz..
Update: már ott is van a legfrissebben

Az alsó legördülőből válasszuk ki a pendrájvunkat. Ennél a pontnál figyeljünk, hogy a linuxnak szánt kütyüt válasszuk. Ha nem jelenik meg a listában, akkor csatlakoztassuk ismét, vagy jelöljük be a minden meghajtó mutatása opciót (néha elég be- és kikapcsolni), de legyünk óvatosak, nehogy az adatainkkal teli merevlemezt válasszunk :)

Be lehet kapcsolni a pendrájv formázását, ha nincs elég hely rajta, vagy nem fat fájlrendszerű. Természetesen ez töröl mindent! Majd alul a create-ra kattintva megjelenít egy összefoglalót/figyelmeztetést eddigi ténykedésünkről. Ha mindent rendben találtunk (a kiválasztott meghajtót ellenőrizzük feltétlenül!), akkor bökjünk az igenre és kb. 6-10 perc alatt telepíti.

Állítólag van a Fedorának saját LiveUSB creator progija.Én még nem próbáltam, de ez is egy lehetőség.

Partíciók előkészítése:
Az adatok (fotók, filmek, munkák, stb.) egy külön NTFS-re formázott merevlemezen vannak, így ezzel nem kell törődni egyelőre. Ha lehetőség van rá, mindenkinek ajánlott az adatokat külön partíción (jobb esetben külön HDD-n) tárolni, sokkal egyszerűbb egy esetleges újratelepítés bármelyik OS-el.

Az SSD-n már van Windows 7 64 bit, a szokásos "Rendszer számára fenntartott" és a Win7 partícióval. A partíciók átrendezésére több mód van, lehet linux LiveCD-vel bootolva GParted vagy Disks programmal (ezekről később), vagy Windows alól az ingyenes Easeus partition managerrel, ami a Windows partíciókat gyorsabban rendezi át. Első lépésben töredezettség-mentesítsük a partíciót (SSD-n természetesen nem kell), majd a Partition managerrel Windows partíciónk végét (a jobb oldalát) húzzuk balra, hagyjunk legalább 10-12 GB szabad helyet a Fedorának, ezen már kényelmesen elfér (HC Fedora userek most felhördülnek: a fele is sok, de legyünk gyakorlatiasak, nálam a home egy része is ide kerül...).

Újraindításkor elvégzi a szükséges átméretezést, így a Windows partíciók mögött már létrehozhatjuk a Fedorának szánt partíciót. Lehet elsődleges, vagy logikai partíció is, linuxok nem érzékenyek ilyesmire. Formáznunk nem kell, azt majd megoldja a Fedora telepítő. A partition managerben esetleg feltűnő pár MB-os "résekkel" nem kell foglalkozni, alignálás miatt van, amit a Windows 7 és linux is jól állították be.

Swap: lenni vagy nem lenni?
A lapozófájl Linux rendszereken egy külön partícióra kerül (lehet fájl is, de kihagyjuk :)), ezért már a partíciók készítésekor gondolni kell rá. Hogy kinek kell a swap (cserehely a neve, ha magyarul találkozunk vele)? Pl. laptopon a hibernáláshoz, vagy kevés RAM-al rendelkező gépeknél mindenképpen ajánlott. Saját tapasztalatom szerint 4 GB RAM felett már nem swappol, 6-8 GB RAM-nál már felesleges (lehet olyan alkalmazás ami igényli, csak még nem találkoztam vele).

Home (saját mappánk) és a többi rendszermappa is a / Fedora partícióra települ, fájljaimat a merevlemezre mentem, így mindíg elérhetőek lesznek egyszerűen, bármit is indítok, ennek a beállításait később részletezem, haladjunk a telepítéssel!

USB be, Fedora fel!

Indítsuk a gépet az előkészített telepítő korongról vagy pendrájvról. Ehhez a boot sorrendet át kell állítani, alaplaptól függően F12 indításkor előhoz egy boot menüt, de néha a BIOS-ban kell állítani, erről infó az alaplap leírásában van részletesen. Én a LiveUSB telepítést választom, DVD telepítés az máshogy működik -elsősorban a Live rész kimarad-, de a többi része ugyan az.

Jó esetben elindul Live módban, amennyiben ez nem történne meg, akkor próbáljunk meghatározni a hiba okát: ellenőrizzük a letöltött .iso-t, a kiírt CD-t és gépünk beállításait. Live Fedora alatt "kalandozhatunk" kicsit: szokásos Gnome Shell, a legfrissebb 3.4 változat és az ismerős Gnome programcsomag.

Az asztalon rögtön egy csinos ablak fogad minket: kipróbálás (Try), vagy telepítés (Install) a lehetőségeink. Aki a kipróbálás mellett dönt, annak még felvillantja a telepítést jelző ikont, amit a kedvencek sáv alján találhatunk. Kezdjünk is hozzá. Az első listában a billentyűzetet kell megadni, legyen Hungarian -a kihívásokat kedvelők választhatják a Punjabit is, legfeljebb újrakezdik a telepítést :) A következő képernyőn a tároló eszközök felől érdeklődik, Basic storage teljesen jó, haladjunk. Következő lépésben a gép nevét kell megadni, nálam FedoraPC, utána a földrajzi hely megadásával időzónát választunk: alul a menüben Europe alatt kell lennie Budapestnek...

Ezen a részen lehetne valami okosság, hogy ha magyar billentyűzetet választottam, akkor ezt a részt nyissa meg, mert így az USA minden 25000-nél több lakosú városán át kell görgetni, de ennél nagyobb bajunk ne legyen!
Alul érdemes még a "System clock uses UTC" elől kivenni a pipát, ha a rendszeridőnek a helyi időt használjuk.

Időzóna választás

Ezután egy fontos dolog, a root jelszó megadása következik. Használnunk kell majd, tehát ne legyen eXtra'B0NyOlult-62541, viszont az 12345 sem megoldás, főleg, ha más is használja a gépet. Következik a telepítés helyének (egyelőre csak a meghajtónak) kiválasztása...

Merre tovább?

A fenti képen láthatjátok a lehetőségeinket. Az első pont a teljes merevlemez használata: egyértelmű, hogy ebben az esetben minden adat ugrik, tehát nekünk a már meglévő Windowsszal nem opció. A második a meglévő linux rendszer cseréje: ha talál linux partíciót, akkor azt lecseréli, elvileg működne nálam, de nem bízom még magamban sem, ha telepítésre partíciót kell kijelölni. Harmadik a meglévő rendszerek partícióit zsugorítja és a Fedorát a felszabaduló helyre telepíti: egyértelmű. Mivel manuálisan már előkészítve várnak a partíciók, így ez sem jó :) Negyedik lehetőség a háttértár szabad helyére telepíti, pl. oda, ahová korábban összehoztuk a linuxnak szánt partíciót.

Az utolsó egyéni beállításokhoz visz minket "Create custom layout". Alul három chekbox van, Use LVM (Logikai lemezkezelő használata), ez alapból be van jelölve, hagyjuk is így, második a titkosítás, ki-ki döntése szerint jelölje. A harmadik a meghajtó részletes beállításaihoz visz akkor is, ha nem az egyéni beállításokat választottuk a fenti listából.

A Create custom Layout választását javaslom, egyrészt ilyen régimódi vagyok, hogy szeretem látni mi történik, másrészt aki nem tette még meg, az itt módosíthat a partíciókon, és végül aki swapolni szeretne itt van lehetőség cserehely készítésére és csatolására is. A megjelenő listában bal oldalon az eszközök, jobbra a partíciók és adataik láthatóak. Nekünk a már korábban kialakított üres partíciót kell kiválasztanunk. Alul az Edit-re bökve beállíthatjuk a tulajdonságait: Mount point (csatolási pont) válasszuk a / jelet, ennek jelentése, hogy minden ide kerül. Formázáskor (format as) ext4-et javaslom, igaz, hogy ez naplózó fájlrendszer és SSD-re telepítünk, de a naplózásból adódó írást a későbbiekben alaposan redukáljuk. Lehetőség van átméretezésre (resize), és bekapcsolhatjuk a titkosítást (encrypt) is.

Egy felugró ablakban figyelmeztet a telepítő, hogy nincs kijelölve swap -megfelelő mennyiségű RAM mellett nincs rá szükség, haladjunk. Ezután még párszor figyelmeztet, hogy formázni fog, adatokat ír a háttértárra, stb. Aki bizonytalan az még ezeknél visszaléphet. Következő a bootloader (betöltésvezérlő program) helyének a kijelölése. Aki kímélné a Windows MBR-jét, az elrakhatja máshová, de ajánlott és egyszerűbb a rendszermeghajtóra (sda) rakni. Ezután percekig másol, és már ott is vagyunk...

...szinte. Következik a felhasználó létrehozása, meg kell adni a felhasználó nevét, jelszavát. Törekedjünk az egyszerűségre, egyrészt ez lesz a mappánk neve, ezt látjuk Gnome Shell jobb felső sarkában alapértelmezetten, és ha valami esetleg balul üt ki, akkor helyreállításnál is be kell néha gépelni. Jelszóval is hasonlóan járjunk el, biztosabb, ha több, mint 30 karakter, de naponta fogjuk használni... Felhasználómat rögtön hozzáadom a rendszergazdákhoz (add to admins), pár dolog egyszerűbb így. Ha többen használják a gépet akkor ne adjuk hozzá a rendszergazdákhoz a felhasználót, vagy hozzunk létre (később a már éles rendszeren) "mezei" usert is.

Telepítés végén egy összeállított "jelentés" készül a gépünkről, send-re kattintva ezt elküldhetjük a fejlesztőknek.

Programok beszerzése

Első lépés a "magyarítás". A felhasználó nevünkre kattintva a jobb felső sarokban megjelenik egy menü, válasszuk a system settings (rendszerbeállítások) lehetőséget. A megnyíló programban a zászlóra kattintva (Region and Languages) megjelenik a telepített nyelvek listája. Magyar még nincs közte, a + jelre kattintva adjuk hozzá a Hungarian nyelvet, ez legyen kiválasztva, zárjuk be a programot, jelentkezzünk ki (jobb felső sarokban a menüből Log out). Jelentkezzünk be újra, a megjelenő kérdésre, hogy változtasson-e az alapértelmezett (azaz angol) mappaneveken válaszoljunk igennel, kész.

A mindennapos használathoz kell még pár apróság: programok, kodekek, stb. amik vagy jogi (pl. nem tartalmazhatja a telepítő), vagy egyéb okokból nem az alap telepítés részei. Ezt pótoljuk rögtön:
Vegyük fel az RPMFusion tárolókat, töltsük le, majd futtassuk.

1. RPMFusion free. 

• RPM Fusion free for Fedora 19
• RPM Fusion free for Fedora 20
• RPM Fusion free for Fedora Rawhide
• RPM Fusion free for RHEL 5 or compatible like CentOS
• RPM Fusion free for RHEL 6 or compatible like CentOS

1. RPMFusion nonfree. 

• RPM Fusion nonfree for Fedora 19
• RPM Fusion nonfree for Fedora 20
• RPM Fusion nonfree for Fedora Rawhide
• RPM Fusion nonfree for RHEL 5 or compatible like CentOS
• RPM Fusion nonfree for RHEL 6 or compatible like CentOS

 

Elsőként terminál, és frissítsük a rendszert:
su
yum update
Az első paranccsal rendszergazdák leszünk, a második frissíti a rendszert.

Amíg ez megtörténik, egy kis kitérő:

Érdemes használni a Terminált. Nem mindenhol és nem mindenre -sok GUI alkalmazás is van beállításokra, de így sok minden gyorsabb, egyértelműbb. Haladjunk :)

Fórumban párszor előkerült, hogy terminálban nincs ctrl+v. Az alapértelmezett ctrl+C és ctrl+V mellé shiftet is kell nyomnunk. Megváltoztathatjuk a terminált elindítva (vagy amíg frissít), a szerkesztés menüben a gyorsbillentyűkön belül. Képes több füles működésre, mint pl. a Tux Commander, így nem kell telepakolni a monitort ablakokkal, használjuk ezt ki.

Másik amit meg szoktak jegyezni, hogy friss rendszerhez máris ennyi frissítés van?
Amikor "kész" az új kiadás a fejlesztők hátradőlnek, söröznek... nem egészen. Rengeteg féle hardver és ezeknek kvázi-végtelen kombinációja van, lehetetlen mindenre felkészülni. Figyelik a visszajelzéseket, és a hibákat javítják amint lehet (Fedora topikban is ez történt minap, mire kigugliztuk volna a kollégának, hogy mi lehet a hiba oka, már jött a frissítés). Persze nem minden frissítés hibajavítás, pl. programok Fedora kiadástól függetlenül is frissülnek, az összeállított rendszerbe lehet nem a legfrissebbek kerültek (ez pár hetet jelent, nem több verzióval korábbit).

Van alapból csomagkezelő telepítve, Szoftverek hozzáadása-eltávolítása néven, de én a Yum Extendert jobban kedvelem, telepítsük is: terminálba su -c 'yum install yumex'. Futtassuk is rögtön, a keresősávba írjuk be: Chromium a listában megjelölve, az alkalmaz-ra kattintva telepíthetjük. Figyeljünk, hogy a rendszerünknek megfelelőt telepítsük: x86-64 kell nekem. További hasznos programok telepítése: a kiemelt szöveget a Yumex keresősávba írva és bejelölve őket (lehetne terminálból parancsal is telepíteni, de maradjunk a GUI változatnál), akár többet is egyszerre jelölve, majd alul az alkalmazásra kattintva megold mindent a függőségekkel együtt.

Avidemux: videók konvertálásra, vágásra, stb. Egyszerű, átlátható felület, de vannak részletes beállítási lehetőségek is azoknak, akik szeretik (és tudják is mi micsoda) alaposabban buherálni a videókat.

Audacity: hangfájlok vágásához, kisebb szerkesztéséhez ideális.

Bleachbit: takarító-program, nagyon hasznos és "bolondbiztos". Nem kell gyakran futtatni, sőt, ha kvázi-végtelen helyünk van, akkor teljesen felesleges, mert a linux a telepítések/törlések hatására nem lassul, a visszamaradó beállítások, stb. kézzel is törölhetők, ha szükséges (többnyire nem az).

Igazi jelentősége SSD-nél van: ha beállításaiban megadjuk a magyar és az angol nyelvet, akkor a többi nyelvi fáljt törli, ezzel meglepően sok helyet felszabadítva. A másik, időnként megnövő állomány a Yum cache, ami minden letöltött csomagot tárol telepítés után is. Havi takarítással 100-500 MB-ot is fel tudunk szabadítani. Használata előtt és után érdekes még a lemezhasználat elemző az alap alkalmazások közül, ezzel látjuk is kb. mi-merre mekkora.

Clementine: a Rhytmbox helyett én ezt használom, a zenetárat rendben tartja, jobb klikkre zenéket, lejátszási listát vagy egész albumot tud átküldeni a csatlakoztatott telefonra, MP3 lejátszóra. Nem biztos, hogy mindenkinek ez lesz a favorit, ki kell ezt is próbálni :)

FBReader: e-book olvasó program. Nem egy Mobipocket reader a szolgáltatásait tekintve, egy egyszerű listánk van a könyvekről (írók szerint csoportosítva), de keresés, fedlapok letöltése, könyvek importálása van, sajnos konvertálni nem tud.

GParted: partíció szerkesztő program. Jól átlátható felület, egyszerű kezelés - de odafigyelést igényel a használata.

Beesu: a megjelenő találatok között a beesu-t és a gedit beesu plugint is jelöljük be. A beesu parancsal a grafikus felülettel rendelkező programokat indíthatjuk rendszergazdaként (akár az alt+F2-re megnyíló ablakból is), a plugin pedig lehetővé teszi, hogy a Gedit szövegszerkesztőben megnyitott fájlt rendszergazdaként nyissuk újra meg. Ehhez a Gedit Szerkesztés/beállítások/bővítmények menüben is be kell kapcsolni.

gkrellm: rendszer monitorozó alkalmazás, kiírja a CPU frekitől kezdve a hőmérsékleten át a venti sebességeket és még sok mindent, mert pluginokkal okosítható.

Libreoffice: teljes irodai programcsomag, MS formátumokat is írja/olvassa.

gThumb: az alap képnézegetőt erre szoktam lecserélni, mert ezzel a kicsi de gyakori szerkesztések (vágás, méretezés, világosítás és még pár korrekció) is elvégezhető.

GIMP: képek szerkesztésére, ha az előbbinél alaposabban kell hegeszteni.

Inkscape: vektorgrafikus program, csak a teljesség kedvéért a GIMP mellé. :)

image-converter: nautilus kiegészítő, képeken jobb gombbal kattintva lehetőség van átméretezni, elforgatni a képeket.

Nautilus-terminal: fájlkezelőben terminál ablak, ami az aktuális mappára érvényes.

open-terminal: szintén fájlkezelő kiegészítő, az aktuális mappát megnyitja terminálban

Gcompris: fejlesztő játékok gyerekeknek; egérkezelés, stb.

PlayOnLinux: ahogy a neve is mutatja, Windowsos játékokat, alkalmazásokat telepíthetünk vele. Települ vele a Wine is, így amit nem találunk PoL-ban, azt megpróbálhatjuk Wine alól futtatni.

tuxcmd: Tux Commander programot telepíti. Total Commander klón.

Unrar: archívumkezelőnk "okosítására", telepítése után a rar fájlokkal is elbánik.

Wallpapoz: automatikusan cseréli a háttereket. Mappát vagy külön fájlokat is megadhatunk neki, akár munkaterületenként mást.

Virtualbox: virtuális gépek létrehozására, kísérleti OS-ek telepítéséhez.

VLC: telepítsük a vlc-extras csomagot is. Egyszerű lejátszó progi, mindet visz.

minitube: Youtube kliens, keresős-megosztós aranyos :)

XBMC: a fantasztikus, szép, okos, stb... médiacenterről már írtam, weboldala, videó. A sok jóságnak egyetlen ára van: a netről letöltött adatbázis szépen hízik - nem veszélyes, de SSD-re kerül, persze átdobhatjuk HDD-re a letöltött cuccait ha megszorulunk.

Egyéb, nem tárolóból telepíthető hasznos holmik:
GTalk plugin: a bal oldali plugin telepítése Chromium vagy Chrome böngészőben a Google Talk video chat használatához.

Teamviewer: a "Red Hat, Fedora, Mandriva 32-64 bit" változat telepítésével egy egyszerű, könnyen használható távoli asztal progit kapunk. Van Windowsra is, ez bizonyult nálam a legegyszerűbb win-linux RDP kapcsolatnak.

Skype: Nem kell bemutatni szerintem, Fedora változat letölt, telepít, használ :)

Chrome: ezt sem mutatnám be. Chromium van a tárolóban, akinek Chrome-t szeretne, annak kézzel kell telepítenie.

Autoplus: Kodekek és egyéb jóságok telepítését könnyíti meg. Telepítéséhez terminálba másoljuk ezt:
su -c 'yum -y --nogpgcheck install https://dnmouse.org/autoplus-1.4-5.noarch.rpm'
Alkalmazások között Autoten néven találjuk. Kiválasztjuk a telepítendő (esetleg eltávolítandó) dolgokat egyesével, OK gomb és megoldja.

Ailurus: Yumexel telepíthető, a fentihez hasonló, programok telepítését, tárolók beállításait, stb. könnyíti meg. Azért túlzásba ne essünk vele, csak azt állítsuk el, amiről tudjuk, hogy mi. Első indulásakor le kell töltenie a friss szoftver adatbázist, utána tud telepíteni programokat.

Telepíteni programot többet is lehet egyszerre, ha programoktól megszabadulnánk, akkor azt érdemes egyesével, így a Yumex kiírja, hogy milyen függőségeket törölne vele - egyszerűen átláthatóbb (persze ha biztosak vagyunk a dologban, akkor ezt is lehet "tucatjával").

Nem részleteztem egyik programot sem, egyrészt a hely- és időhiány miatt, másrészt a ezek többsége elég egyszerű progi, vagy már mindent leírtak róla mások (pl. Virtualbox). Kérdésekre természetesen válaszolok ha tudok, illetve a Linux topikokban is segítenek, ha valamelyik progihoz (és/vagy disztróhoz) segítség kell.

Finomhangolás, tuning és trükkök

A telepítésünk kész, de azért mégsem. Minden oprendszernél kell a friss telepítést csiszolgatni, hogy tényleg a "sajátunk" legyen.

Elsőként a rendszerbeállításokat indítsuk el (jobb felső sarokban, nevünkre kattintva). Fényerő és zárolás: egyértelmű, nekem nem kell, laptopoknál hasznos lehet ha lekapcsolja a képernyőt, ez igaz a zárolásra is, itthon sok értelme nincs. Háttér: nem piszkálom, kedvenc háttereim egy mappába vannak, Wallpapozra bízom a többit. Felhasználói fiókok: feloldás után bekapcsolhatjuk az automatikus bejelentkezést, praktikus ha egy felhasználó van.

Ebben a részben gépenként eltérő beállításokra lehet szükség, kérem az esetleg másolt részeket a saját gépének megfelelően módosítsa mindenki, mert hiba esetén a Fedora (esetleg) nem fog futni.

FSTAB:
Első lépésben az fstab fájlt fogjuk szerkeszteni, ami a fájlrendszer alapvető adatait tárolja. Azért fontos ezt elvégezni, mert így minden indulásnál elvégzi ezeket csatolásokat, beállításokat a rendszer, megkönnyítve jópár dolgot. Ehhez nyissuk meg rendszergazda jogokkal az /etc/fstab fájlt: alt+F2 beesu gedit /etc/fstab. A fájlkezelővel -még mielőtt belepiszkálunk- másoljuk a saját mappánkba az eredeti fstab-ot, ha valami hiba történne, akkor egy Live disztróról visszarakjuk az eredetit, és jöhet az újabb próba :)

Terminálból a következő paranccsal tudjuk másolni ugyan oda, csak kap egy "old" kiterjesztést: sudo cp /etc/fstab /etc/fstab.old

A wiki linken alaposan leírják mi micsoda: az első az eszközt és azon belül a partíciót jelenti. Ennek megadására használhatjuk az uuid-t, ami főleg eltávolítható eszközöknél lehet hasznos, mert ez minden csatlakozáskor ugyan az, így pl. külső merevlemezünket minden alkalommal ugyan oda csatolja. Merevlemeznél használhatjuk a /dev/sdXY formátumot is: X a merevlemezt, Y a partíciót jelenti. Ennek kiderítésére legegyszerűbb a GParted program, ami grafikusan megmutatja mit és hol érünk el.

Második helyen (tab-al elválasztva) a csatolási pontot adjuk meg, vagyis az adott partíció hol "jelenjen meg" a rendszerünkben. Harmadik helyen a fájlrendszer típusát kell megadni (erre figyeljünk, mert ha rosszul adjuk meg, akkor nem fog indulni), negyedik a csatolási opciók sora, ezeket vesszővel, szóköz nélkül adjuk meg. Az ötödik lehetőségről nem tudom pontosan hogyan működik (majd hozzáértőbbek kiegészítik ezt a részt), a hatodikkal meg lehet adni, hogy végezzen-e indokolt esetben ellenőrzést induláskor a fájlrendszeren (0-nem, 1-igen, 2-root után).

Fstab nálam így néz ki "kipofozva":
#
# /etc/fstab
# Created by anaconda on Wed Mar 7 22:13:59 2012
#

UUID=e8797d76-cfac-45b5-992e-242c11f746fc / ext4 defaults,discard,noatime 0 1
/dev/sdb1 /home/ektv/Minden ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0
/dev/sda1 /mnt/sda1 ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0
/dev/sda2 /mnt/sda2 ntfs-3g defaults,uid=1000,noatime 0 0

tmpfs /tmp tmpfs nodev,nosuid,noexec,relatime,mode=1777,size=15% 0 0
tmpfs /var/tmp tmpfs defaults,size=5% 0 0
tmpfs /var/log tmpfs defaults,size=5% 0 0

Nézzük sorban: a # kezdetű sorok nem játszanak, az UUID kezdetű sor az eredeti Fstab része, ne változtassuk meg az UUID utáni számot, az a Fedora partíciónkat jelenti. Csatolási pont ugye a telepítéskor megadott / azaz mindenünk itt van. Utána a fájlrendszer típusa, szintén a telepítéskor megadott ext4, majd az opcióknál defaults: a kernelben megadott alapértelmezések lesznek érvényesek, discard: a Trim bekapcsolásához a discard opciót nekünk hozzá kell adni a felcsatolt SSD partícióhoz. Noatime: a fájlok és mappák módosítási-, hozzáférési idejét nem naplózza, ezzel is csökkentve az írások számát.

Következő sorok az NTFS partíció(k) csatolása. Sokan a linux hibájaként emlegetik, hogy nem csatolja induláskor az NTFS partíciókat. Valóban nem. Miért is tenné? Hiszen nem ő hozta létre, nem a saját fájljai vannak rajta, némi túlzással mondhatjuk, hogy semmi köze hozzá.

Nem kötekedés vagy flame indítóként, de Windows sem csatolja a linux partíciókat, sőt, nem is "látja" az ext fájlrendszerek tartalmát alap esetben, és jól is van ez így. Fedorán és Linuxokon a fentihez hasonló "kényelmetlenség", hogy a mappanévre kattintva nem lehet átnevezni, del gombbal nem lehet törölni. Jó ez így? Döntse el ki-ki magának. Szokatlan lehet, de ha gyerekek is vannak a családban, akkor inkább ez, mint a Windowsban véletlen átnevezéssel eltüntetett fájlok és mappák. Vigyázzunk, a shift+del kombó működik, csak a gyerek ne lássa meg! :)

Ha fájlkezelőben rákattintunk a nem csatolt partíciókra, akkor csatolja, de erre kell egy mindennapos megoldás, amivel automatikusan a nekünk megfelelő helyen lesz elérhető.
Tehát nálam az sdb1 a /home/felhasználónév/Minden mappába van csatolva, így a saját mappám megnyitásakor a "Minden" mappára kattintva ott a teljes NTFS merevlemez tartalma. A fájlrendszer típusa természetesen ntfs-3g csatolási opciókhoz kell még az uid=1000 ami lehetővé teszi a fájlok kukába törlését, e nélkül csak végleges törlés lenne. Noatime-ról volt már szó, nekem merevlemezen sem kellenek ezek az extrák.

Az sda1 és sda2 a Windows 7 rendszerpartíciói. A fájlkezelőben megjelennek a csatolható partíciók, de felesleges és -ha többen használják a gépet- veszélyes is szem előtt tartani a Windows-t. Ennek a megoldására én a Rendszer számára fenntartott (sda1) és a win (sda2) partíciót felcsatoltam a /mnt/sda1 és /mnt/sda2 mappákba, így Nautilusban nem jelenik meg, de tudom hol van, ha valamit babrálni szeretnék rajta.

Lehet az adatokat tartalmazó partíciót is /mnt -be csatolni, ebben az esetben az sem jelenik meg Nautilusban, ilyenkor linket készítünk hozzá (erről később lesz szó).

Ha esetleg van swapunk, akkor azt hagyhatjuk, nem kell állítgatni. A tmpfs kezdetű sorok: ha RAM-mal jól ellátott gépünk van (4 GB vagy több), akkor bátran rakhatjuk a sok írással járó műveleteket oda, mindenki boldog :)

Fstab átnézése, mentés, bezárás, restart. Ha mindent jól csináltunk, a Fedora elindul, a mindenféle partíciók eltűntek Nautilusból, kivéve a saját mappánkba felcsatoltat. Nézzük meg, mit mond a rendszerünkről, terminálba írjuk be
su
yum install hdparm
hdparm -I /dev/sda

Első sor a root felhasználóhoz, második telepíti a programot, a harmadik sor a futtatása. Kapunk egy hosszú listát az SSD tulajdonságaival, ami előtt * van, az be van kapcsolva. Lényeg, hogy a "Data Set Management TRIM supported" elé is csillag került, a trim működik.

Naplózás (Journaling) beállítása: természetesen ez is kikapcsolható, de nem ajánlott. Az írás műveletek már így is erősen redukálva lettek, további hegesztéssel 20 évről 20 év 1 hónapra minimálisan tudjuk kitolni az SSD-nk élettartamát. Viszont egy kényszerű leállásnál (áramszünet, gép asztalról leverése, stb.) esetén ha sérül a fájlrendszer, akkor bizony bajban vagyunk.

Fórumban felmerült, hogy "eltűnik" az ext4-re formázott háttértár egy része, pontosabban kevesebb szabad helyünk lesz egy ext4 partíción, mint egy NTFS-re formázotton. Ennek az oka az, hogy a Fedora a root usernek lefoglalja a kapacitás 5%-át. Ez akkor jön jól, ha betelik a háttértár, mert root-ként be tudunk lépni és takaríthatunk. Kikapcsolhatjuk, de SSD-n kell némi szabad hely egyébként is, ezért ne állítgassuk :) Ha nagy ext4 fájlrendszerű merevlemezt használunk, akkor a nagy partíció méretek miatt ez már durván lecsíp a helyből, ezt érdemes hegeszteni:
su -c 'tune2fs -m 0 /dev/sda1'
0 a foglalt hely %-ban megadva, utána az eszköz/partíció jön.

Huhh... ez így kicsit sok lehet egyszerre, jöjjön valami könnyedebb téma:

Bootloader és egyéb apróságok

Bootloader:
Betöltéskor a feltöltődő Fedora logót lehet lecserélni, pl. egy napkitörésesre:

Telepítéshez a Yum Extendert fogjuk használni, elindítva a keresőjébe írjuk: plymouth, ez a betöltéskor megjelenő képekért felelős jóság neve. A listában a plymouth-theme-valami és a plymouth-scripts-valami nevűek közül keresgéljünk. Videó segíti a választást. Többet is telepíthetünk, nem valami nagy méretűek, majd a szimpatikusat terminálból kell alapbeállításba tenni:
sudo plymouth-set-default-theme -R solar

Induló programok beállítása:
Alt+F2 -re előbújó parancssorba írjuk be: gnome-session-properties ezután megnyílik az alkalmazás, ahol láthatjuk mik indulnak. Sok felesleges nincs benne, akit zavar/nem használja az kikapcsolhatja. Amiket kikapcsoltam: asztal megosztása, biztonságimentés-figyelő, Bluetooth, Caribou, Files (aki az asztalra pakol cuccokat az ne kapcsolja ki), Orca, ABRT (hibajelentő), Tracker (indexelő program, nagy lesz az adatbázisa, nem kell nekem), Zeitgeist (tevékenységet figyelő Gnome program, nem kérem, de sokaknak hasznos).

Symlink:
Symlinkekkel mappákat vagy fájlokat csatolhatunk másik mappába, egyszerűen.
Terminálba írjuk be: ln -s forrás cél
Ahogy írtam, nekem minden a HDD-n van. A saját mappámban ezért a fotókra létrehozok egy symlinket:
ln -s /home/ektv/Minden/Fotók /home/ektv/Fotók
Az első hely megadásánál már az Fstab-ban felcsatolt partíciót használom, így egyszerűbb. Törléshez a cél mappában a "parancsikont" kell törölni, kész. Ezzel a módszerrel a legfontosabb mappáimat a saját mappámba linkelem, kész - de ezt megtehetnénk másképpen is, pl. kedvencekbe mentéssel, akkor meg miért így? Van ennél praktikusabb része is: Windows és linux alatt is játszom pl. Urban Terror-t, ami sok letöltött mapot tartalmaz, amiket nem akarok minden alkalommal letölteni... csak belinkelem a HDD-ről a térképeket tartalmazó mappát az UrT mappájába, így azt használja.

Fájlkezelő testreszabása:
Nautilus az alapértelmezett fájlkezelő, nem olyan szép és praktikus mint a Dolphin, de... ööö... hát Gnome környezetben ez van. Elsőként a gyakori mappákat rakjuk könyvjelzőbe: belépünk a mappába, majd a könyvjelzőknél fent könyvjelző hozzáadása, kész. Ha ez nem lenne elég... Saját mappánkban ctrl+H kombóra megjelennek a rejtett fájlok és mappák. Keressük meg a .config mappát, annak az alján van egy user-dirs.dirs nevű fájl, gedittel megnyitva lehet hegesztgetni:
XDG_DESKTOP_DIR="$HOME/Asztal"
Ilyen sorokból van pár, amivel megadhatjuk, hogy mit-hol talál meg a fájlkezelőnk. Ha $Home helyett csak /kezdettel adjuk meg az elérést, akkor az abszolút elérést adhatjuk meg, így pl. a /mnt/sda2/Windows is lehet a célunk, csak rajtunk múlik hogyan legózzuk össze.

Chromium temp áthelyezés:
Viszonylag sok írással jár a netes átmeneti fájlok tárolása, ezért ezt semmiképpen nem szeretném, ha SSD-t terhelné. Logikus megoldás a ramdiszk lenne, de párom "farmozik", és a betöltési időre jótékony hatással van, ha nem kell minden retek képet letölteni egy-egy restart után. Lehetne leálláskor kiírni a ramdiszket, induláskor meg feltölteni, de annyit azért nem ér :) Praktikusan HDD-re kell rakni, a farmhoz az is elég gyors, kész. Mikéntje hasonló a Windowsos módszerhez, az indításkor megadható paraméterekkel terelgetjük Chromium tempeket a helyes mappába. alt+F2 -re írjuk be:
beesu gedit /usr/share/applications/chromium-browser.desktop
Ezzel rendszergazdai jogokkal "megtáltosítva" a Gedit szövegszerkesztővel megnyitjuk a chromium-browser.desktop nevű fájlt, ami a böngészőnk "parancsikonja".

Van ebben minden :) nekünk az alsó harmadban egy exec kezdetű sort kell keresni, ilyesmit: exec=/usr/bin/chromium-browser %U
Ezt cseréljük ki ilyesmire:
exec=/usr/bin/chromium-browser --disk-cache-dir="cache elérési út" --disk-cache-size=104857600
A cache elérési úthoz hozzunk létre egy mappát a merevlemezen, majd írjuk be a felcsatolt elérési útját, pl./mnt/sdb1/chromiumtemp A size érték itt 100 MB-ot engedélyez, alapból 500 MB van.
Ezek után saját mappánkban a .cache/chromium könyvtár törölhető (böngészőt be kell zárni előtte ugye...), ebben volt eddig a sok átmeneti fájl. Ezután elindítva a böngészőt pár oldal meglátogatása után -ha mindent jól csináltunk- fel kell tűnnie néhány fájlnak az újonnan kijelölt mappában.

Lemezhasználat-elemző:
Nagy kedvencem. Túlzásba vitt használata a rendszer erőszakos karcsúsításához vezet, ami beteges hely-hajhászásban (ősi magyar szóösszetétel xD) csúcsosodik ki. Alap alkalmazások között megtalálható, szépen összeszedi mi-mennyi helyet foglal.

OMG! Miért van 417 MB ikon?

Könnyedén ellenőrizhetjük, hogy mi foglalja drága SSD-nk bitjeit és szükség szerint korrigálhatunk. Farigcsálni többnyire a saját mappánk méretéből tudunk, nálam ez 2 GB, amiből 1,5 GB a play on linux és a WINE. Érdemes néha ránézni, de nagyon takarékos a Fedora, sokat nem kell takarítanunk.

Gnome Shell hegesztése

Kicsit melák a Gnome Shell alkalmazások ikonja... de megoldjuk. Alt+F2 beesu nautilus ezzel rendszergazda joggal indítjuk a fájlkezelőt, vigyázzunk, mert egy laza shift+del kombóval a leírás első oldaláról kezdhetjük a finomhangolást ;)

Keressük meg a fájlrendszer/usr/share/gnome-shell/themes mappát, ezen belül lesz egy gnome-shell.css. Ha megnyitjuk, akkor már Geditben is rootként szerkesztjük.
Ctrl+F (keresés) írjuk be: icon-grid. Az /* Apps */ résznél van. Az icon-grid spacing és lejjebb az icon-size értékét állítsuk alacsonyabbra. Icon size 72, spacing 25-35 között jó. Csak a mentésre kattintsunk Geditben, a fájlt NE zárjuk be! Így ha valami nem sikerült, ott a visszalépési lehetőség. Ha mentettük a fájlt, alt+F2 r azaz a Gnome Shell újratöltése, az alkalmazásoknál megnézzük hogy tetszik az új értékekkel. Ha alakítanánk, akkor újabb értéket adjunk meg, mentsünk, Gnome Shell újratöltés, nézés :) Megy ez.

Hegesszünk még rajta! Keresőbe workspace-controls alapból az érték 32, ami megmutatja, hogy hány pixel látszódjon az asztalokból a jobb szélen. Kinek mi tetszik, lehet szórakozni, 15-180px-ig (px-et egybe kell írni a számmal!) érdemes állítani. Kipróbálni a fentiekhez hasonlóan, a Gnome Shell újratöltésével tudjuk. Ez alatt pár értékkel van a workspace-thumpnails spacing, ez alapból 7px, az asztalok képe közötti távolságot adja meg. Ha kevés asztalunk van, bátran adjunk kicsit többet, nekem 15px a kellemes.

Következik a bosszantó cserélhető eszközök sávja alul, alsó hot cornerrel együtt... Keresőszavaink legyenek (mondá' az Úr): message-tray Valaki tévedésből 36px-re állította a height (magasság) értéket... hamar állítsuk a helyes 1px-re (0px hibát okoz!). Felette a színátmenetet állíthatjuk, ha kedvünk tartja: RGBA formában kell megadni, RGB a szín, A a telítettség értéke.

A Gnome Shell elsőre jól néz ki, de használat közben olyan, mintha zsiráf lenne a házörzőnk: jópofa, mindenki megnézi, de nem praktikus. Szerencsére van lehetőség ezen változtatni, irány a Gnome Shell extensions oldal. Elrontani nem nagyon lehet, bár vannak amik ütköznek egymással ilyenkor az egyiket ki kell kapcsolni. Telepítéshez át kell billenteni a kapcsolót, kikapcsoláshoz off-ra állítani. Törölni, frissíteni (amihez van frissítés az előtt egy zöld ikon lesz), beállítani őket (kék szerszámos ikon) ezen az oldalon lehet.

Amiket 3.4-el próbáltam:
Alternative status menu: kijelentkezés helyett kikapcsolás lesz, nem kell alt-ot nyomni hozzá.
Remove accesibility: akadálymentesítős menüt kikapcsolja
Advanced Settings: a nevünk alatti menüből elérhető Gnome Shell beállítások (Yumex-el Gnome tweak toolt telepíteni kell hozzá!)

Quit Button: nevünk helyett egy kikapcsoló-gomb ikon lesz.
WindowOverlay Icons: alt-tab menüben az alkalmazás ikonja az ablakon
Alternate tab: alt-tab megjelenítése másként, nem csoportosítja alkalmazásonként az ablakokat.

Coverflow Alt-Tab: alt-tab megjelenítés másként...még nincs 3.4 verzió, pedig ez nagyon jó.
No click navigation: ablakok és alkalmazások között rámutatással lehet váltani. Elvileg nem kompatibilis, de ha letöltjük írjuk át a metadata fájlban a verziót 3.4-re, kész.
remove panel app menü: a panelról leszedi a futó alkalmazás ikonját és nevét

window list: minden futó progit felrak a panelra, elég rondán... előzővel együtt nem működhet.
panel settings: panel viselkedését állíthatjuk (fent vagy lent legyen, elrejtés, stb.)
Dash to Dock: a kedvencek menü előjön ha a képernyő bal oldalára mutatunk, alapból így kellene működnie...

AXE menü: jóféle "startmenü" kedvencekkel, stb.
Bolt: a "tevékenységek" menüt váltja Ubunta-dash féleségre. Axe menü és a dash to dock nem barátja, amúgy tetszetős, van pár beállítási lehetőség is. Beállításait bezárva próbáljuk, mert párszor fagyott, de alt+ctrl+backspace "gyógyítja".

Activities Button Text: a tevékenységek helyett írhatunk valami ötleteset, pl. Jóska Pista Laptopja :) 3.2-nél volt ami Fedora ikonra cserélte, na az tetszett. Amíg az nem lesz újra ez is megteszi. Amúgy fogalmam sincs milyen beteg designer álmodott oda szöveget, alapból a disztró ikonjának kellett volna lennie, vagy Gnome ikonnak... sebaj.

Egyelőre ennyit a kiterjesztésekről. Naponta jönnek újak, frissítések, stb. ezért érdemes időnként visszanézni az oldalukra. Ha valamit hegeszteni kell, akkor azt saját mappánkban a rejtett fájlokat láthatóvá téve (ctrl+H) a .local/share/gnome-shell/extensions mappában keressük meg, nézzünk bele :) Pár dolgot lehet így piszkálni, az ilyen tippeket osszátok meg kommentben bátran.

Pl. Bolt kiegészítőben a bolt.js fájlban keressünk a Bolt szóra... kb. 4-5. találat a Main.panel._activitiesButton._label.set_text("Bolt"); sor, ahol a Bolt szöveget cserélhetjük "Fedora" -ra, vagy "Menü"-re, ami csak jobb :) Mentés, alt+F2 r - ööm, bódottá'. Szinte teljesen lehet magyarítani, ékezeteket nem szereti, erre nem kerestem kerülő megoldást, ott maradt angol.

Ha valamit elrontunk, akkor az installed extensions oldalon töröljük, majd telepítsük újra. Ha végképpelbaszcsizzuk nagy a baj (erre kicsi az esély, már a 3.2 is jól tűrte a buherálást), akkor LiveUSB-ről töröljük a hibás kiterjesztést.

Vélemény:
Fedora 16 után jobb, gyorsabb rendszert nehéz volt elképzelni, de szerencsére az lett. Gnome Shell érezhetően javult, símább minden. Programok szinte azonnal indulnak (még a wine-ba hegesztettek is, pl. Teamviewer).
LiveCD/LiveUSB telepítő is korrekt, bár a partícionálós rész Ubuntuban átláthatóbb szerintem, de pár alapfogalmat ismerve már nem bonyolult a linuxal ismerkedőknek sem.

Az előretelepített programok mennyisége kevés a LiveCD-n. Van, akinek ez hátrány, én inkább telepítek pár programot, mint törölgessem a feleslegeseket. Aki nem tudja mire van szüksége (programnév szerint kb.) annak nehezebb dolga van, mint Ubuntun a szoftverközpontal. Letölthető programokból nincs hiány, kis guglizással, vagy fórumban azért megtalálhatja mindenki ami kell.

Pár szóban a negatívumokról is, ne legyek már elfogult :) A szoftverközpont hiányzik, programok vannak bőven, de aki ismerkedik Linuxal annak kényelmesebb (még ha Ubuntun is sok kritika érte) egy ilyen alkalmazásból keresgélni. Gnome Tweak tool még nincs a rendszerbeállításokban, jó lenne egy helyen (pl. Yast-szerűen) minden beállítás.

Gnome Shell kiterjesztéseknek jó ez a webes felület, de frissítésekhez ne kelljen már oda felmászni... Lehessen feliratkozni a még nem kompatibilis, de 3.2 (vagy korábbi verzió) alatt megkedvelt kiegészítőkre (mint pl. Firefoxban, ami letiltja a nem kompatibilis kiegeket, majd bekapcsolja ha frissítést kap).

Induláskor a Gnome Shell eléggé fapad, kiegészítők nélkül nem tudnám használni kényelmesen. Ez szintén probléma lehet, ha valaki csak feldobja LiveCD-n, mert meglátja és nem telepíti, nem is tud róla esetleg, hogy mindent át lehet szabni... A designre és a marketingre is gyúrhatnának ezen a téren (link a kiegészítők oldalára, videó linkek a kiegekről, pár demo kiegészítő telepítve lehetne, ilyesmik). Compiz nincs. Fura volt amikor Ubuntut lecseréltem, lehet, hogy csak felesleges csicsa másnak, de én szerettem. :)

Gyors az indulás és a leállás. Fogok még farigcsálni, szolgáltatásokkal trükközni -majd ha lesz backup :)
Ha lehetne plecsni, akkor kapna egy különösen ajánlott, tetszett, legjobb ár-érték arány, stb. matricát biztosan!

Köszönöm, hogy olvastátok!

 

Forrás: logout.hu

 

 

 

 

<< Vissza